Börtönlázadás (antikvár)

Kelemen Sándor
Börtönlázadás

"Dusán azonnal felmérte, hogy kelepcében vannak. Mire leereszkednek a párkányon, már az üldözők is odaérnek. Miféle kutya ez, hogy esőben is követni tudta a nyomukat? Legyen átkozott, ezerszer!
Szembefordult a lánnyal.
– Hogy nézel rám, Dusán? Jaj istenem, hogy nézel rám? – suttogta Juli rémülten. – Ne nézz így! Az istenre kérlek, ne nézz így rám! – könyörgött.
– Kicsi Juli! – mondta Dusán. Bárhogyan nézett is, a hangja gyengéden simogató volt, akárcsak régen, a Gugger-hegyen. – Drága kicsi Juli! Most el kell válnunk egy időre. Tedd amit mondok. Ne törődj semmivel, csak tedd, amit mondok neked! Megígéred?
– Megígérem! – rebegte Júlia engedelmesen. – Mindig azt fogom tenni, amit te mondasz nekem.
– Jó! – sóhajtotta Dusán – Itt a gyufa, kilenc szál van benne. Takarékoskodj vele! Fogd a pokrócot és indulj a barlanga! Óvatosan! Mielőtt lépnél, tapogasd ki a lábaddal, ahová lépni akarsz. Menj, ameddig csak tudsz! Ha már csak hason csúszva lehet, akkor úgy! Menj a legeslegbelsejébe, feküdj le és várj! Bármit hallasz, bármi történik is, el ne moccanj onnan!

Használt könyv - Minőség: 4/5